A Purim története időszámítás előtt a V. századba nyúlik vissza,Ahásvérus király idejére, akit a történelem I.Xerxész Perzsa uralkodóval azonosít. Áhásvérus király uralkodásának harmadik évében nagy lakomát rendezett az előkelő uraknak, Susánban Perzsia fővárosában, amely 180 napon át tartott. Majd ezt követően meghívta a főváros apraját, nagyját, egy héten át tartó vigasságra. A lakoma alkalmával felkérte a király Vásti királynőt,hogy jöjjön el hozzá, hogy megmutassa a szépségét a nagyuraknak, de Vásti nem jött el. Ekkor a király megharagudott rá és választotta helyette Esztert egy szépséges zsidó lányt feleségnek. Eszter könyvének leírása szerint, akkoriban egy Hámán nevű gonosz miniszter került magas tisztségbe, aki meg akarta öletni a Perzsiában élő zsidókat. Áhásvérus király, élet és halál ura volt, aki könnyen lemondott birodalma 127 tartományának zsidó lakosságáról. Sorsolással döntötte el Hámán a gonosz miniszter és Áhásvérus király a zsidó emberek kivégzésének időpontját. Amelyet Ádár hónap 13.napjára tettek. Eszter könyve arról számol be,hogy a gonosz Hámán nem tudta megvalósítani terveit, mert Mordecháj és Eszter kieszközölte a királynál a perzsa zsidóság megmentését. A gyász, örömre változott. Purimkor felolvassuk este és reggel is, Eszter könyvének történetét. Purimkor előírás a vidámság a jókedv, egymás megajándékozása, örömszerzés. Adományozás a szegényeknek és a szűkölködőknek. Ilyenkor, minden zsidó közösség, hálát ad az Örökkévalónak, az egykori Perzsa zsidóság csodálatos megmeneküléséért.

„Ál hániszim, vöál hápurkon, vöál hágvurajsz,vöál hátsuajsz…seoszíszó láávajszénú bájomim hohém, bázmán háze!”
„A csodákért, a megváltásért,a hőstettekért,a segítségért…amelyeket viseltettél elődeinkért azokban a napokban, ez időtájban.” 

 

 

Purimi gondolatok: írta Deutsch László főrabbi