Egyik sikertörténetünk

„83 évesen újra kezdeni mindent. Honnan van mindehhez ereje?” – kérdeztem Rózsikát miközben a bordásfalnál, szivacson egyensúlyozva egy kis pihenőt kért. „Hát, muszáj” – felelte vállrándítva, hatalmas mosollyal verejtékező arcán.

Nem. Nem muszáj. De LEHET! És Rózsika megmutatta mindnyájunknak, hogy igenis képes az ember a legmélyebb gödörből is felállni még ilyen idős korban is.

A kiegyensúlyozott nagymama és újdonsült dédnagymama élete egy szempillantás alatt felfordult, amikor 2022. őszén egy váratlan betegség miatt mindkét lábát comb magasságban amputálni kellett. Az addig aktív, családja körében szorgosan tevékenykedő asszony egyik pillanatról a másikra teljesen kiszolgáltatottá vált, és a legegyszerűbb dolgokhoz is segítséget kellett kérnie. Egy ilyen helyzetben sokan elkeserednek, és – főként idős korban – könnyen feladják a küzdelmet. De Rózsika nem. Hála a szerető és támogató családnak és Rózsika élet igenlő, pozitív hozzáállásának, úgy döntött, hogy nem enged utat az elkeseredésnek, hanem belevág egy hosszú és nehéz útba a gyógyulás felé. A rehabilitáció helyéül a MAZSIHISZ Szeretetkórházat választotta, megtisztelve bizalmával Intézményünk szakembereit.

Rózsika már a sebgyógyulás időszakában is aktívan részt vett a folyamatban. Mindig kérdezett, mindent tudni akart, mindent meg akart tanulni egyedül csinálni. Hamar megtanulta a csonkjait formázó elasztikus harisnyát felvenni, gyógytornásza segítségével megtanulta, hogy kezeire támaszkodva hogyan tud egyedül felülni, kerekesszékbe átmászni, azt hajtani, így máris mobilisabbá vált.

Idős korban már nem könnyű új dolgokat megtanulni főként akkor, amikor még magának a traumának a lelki feldolgozása is terheli az embert. A gyógytornász türelme és kitartása, valamint a pszichológus szakszerű vezetése segítette Rózsikát ezekben a nehéz időkben. A korábban rutinszerű műveletek, mint a mosakodás, öltözködés mind sok-sok gyakorlás után sikerültek csak újra az ápolók segítségével.

Rózsika mindeközben fáradhatatlanul gyakorolt a tornateremben. Gyógytornászai vezetésével izomerősítő, koordinációs és egyensúly-gyakorlatokat végzett nap mint nap. Együttműködő és kitartó munkának köszönhetően megerősödött, megügyesedett annyira, hogy elkészülhessenek számára az ideiglenes művégtagjai.

A rehabilitáció hosszú hónapjai alatt számos nehézséggel kellett szembenéznie. A műtéti varrat gyulladása, egy óvatlan mozdulat miatti esés, covid-fertőzés, amelyek kisebb időkre megakasztották a folyamatot, de Rózsika és a rehabilitációs csapat nem állt meg, és újra és újra onnan folytattuk, ahol abbahagytuk.

Ahogy egyre fejlődött, úgy állítottuk mindig új kihívások elé, amelyek ugyan ijesztőek voltak a számára, de a bizalma a gyógytornászai felé és a mi hitünk őbenne, erőt adott neki a megpróbáltatásokhoz. Együtt könnyeztük meg az első lépéseket és örültünk az elért eredményeknek, egymást motiválva újabb apró célok felé.

A sikeres rehabilitáció kulcsa az aktív együttműködés, a kölcsönös bizalom, az elszántság, a reális célok kitűzése, a hit önmagunkban, a gyógyulásban és a szakemberekben, akik azért küzdenek a páciensekkel együtt, ha kell térden csúszva-mászva, hogy az állapotukhoz mérten a lehető legjobb eredményt tudják elérni. 

Rózsika ma már a végleges protézisével a kertben sétál. Igaz még nem ért a gyógyulás végére, még mindig sok nehéz munka vár rá a tornateremben és azon kívül is. Tudja, hogy nem vívhatjuk meg helyette a csatákat, de tudja azt is, hogy mindvégig ott leszünk mellette a Mazsihisz Szeretetkórház rehabilitációs csapatával, és segítjük a rehabilitáció végéig, amikor aztán visszatérhet majd szeretett családja körébe.

Cikkünk és a benne szereplő képek az érintett hozzájárulása után kerültek publikálásra amit ezúton is szeretnénk megköszönni.